A holtág bemutatása, rövid története.

Tiszakécske város és a település nevéről elnevezett holtág vízgyűjtője a Tisza folyó magyarországi középső szakaszának alsó részén, a folyó jobb partján helyezkedik el.

A holtág létrejöttéről, kialakulásáról pontos feljegyzések nincsenek. Elvitathatatlan tény viszont, hogy a Habsburg birodalom első nagyméretarányú magyarországi térképezése 1763- tól 1787-ig történt meg. Ezen az első és katonai célt szolgáló, az utakra, vizekre, mocsarakra és magaslatokra összpontosító 1:2880 méretarányú térképen a Tiszakécskei Holt-Tisza már mint lefűződött holtág lett ábrázolva és térképezve. A holtág végek és az anyameder között öt –hétzsáz méteren olyan mocsárrész található, amelyet földút és gyalogösvények kereszteznek. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a Tisza által elhagyott mederrész az 1700-as évek
Előtt, a XV.-XVI. Században vált el a jelenlegi folyómedertől.

A Tisza árvízvédelmi töltésrendszerének megépülésével (1866-1895) előállt az a veszély, hogy az összegyűlő belvizeknek nem volt befogadója, hiszen éppen a homogén töltésrendszer akadályozta a lefolyást. Ezért a Tiszakécskei Holt-Tiszát – több holtághoz hasonlóan – a belvízvédekezés rendszerébe, felhasználva a belvizek tározására.

A másik fő hasznosítási mód a halgazdálkodás volt. Emiatt a keresztgátakkal több tóegységre bontották a holtágat.

Az 1970-es években a vízforgalom javítása és a lehalászás megkönnyítése érdekében a holtág tengelyében vezérárkot alakítottak ki. A feliszapolódás további előrehaladtával és a vízpótlás megoldatlansága miatt ez a tevékenység visszaszorult.

Jelenleg az I. holtág kivételével lehet horgászni.

A teljes holtág műszaki adatai:

Hossza:                       6960 m
Területe:                      101,9757 ha
Átlag szélessége:         147 m
Átlag vízmélysége:        0,7 m
Víztérfogat:                   490 000 m3

A holtág teljes területe: 101 ha 9757 m2

A holtág vízszintjének szabályozására, a káros belvizek lecsapolására a Foktoroki csatorna és annak az árvízvédelmi töltés alatt megépített zsilipje szolgál. A csatorna 0 szelvényében egy provizórikus szivattyúállás is van, ahol rendkívüli esetekben a vízgyűjtő és a holtág vize is beemelhető a Tiszába. Az 1970-es években a vízügyi szolgálat átalakításokat végzett a holtághoz kapcsolódó belvízöblözetekben, így megnyílt annak a lehetősége is, hogy a holtág vizének egy része a Párhuzamos csatornába is bevezethető legyen.

A holtágat érintő első nagyszabású terv az 1960-as évek első felében készült el. A terv szerint a holtágon három kereszttöltést terveztek, a létrejött négy tórészt halasítóként kívánták hasznosítani. Lényeges megjegyzés, hogy az 1962-ben elkészített tervet a kivitelezés alatt módosították. Így valóságban nem a korabeli helyre épültek teleltetők, és a keresztgátak sem az eredeti tervezett helyen épültek meg.

A holtág által közbezárt viszonylag alacsonyabb tengerszint feletti területek belvízmentesítése – a halastókénti üzemeltetés miatt – romlott, egyes területek belvízmentesítése lehetetlenné vált. A kialakult rendezetlen helyzetet 1975-ben a 2352/1975 számú KÖTIVIZIG határozat  és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság döntése rendezte és kötelezte a halászati jog gyakorlóját a vízszintcsökkentésre.

A bírósági határozatot követő vízszintcsökkentés eredményeként a halászati hasznosítás 1976-ban megszűnt.

Az 1970-es évek végén megindult meliorációs munkák közvetetten érintették a holtágat is. A tiszai árvízvédelemi töltés és a holtág közötti területek végleges belvízmentesítéséhez (KIVITERV 1978. évi terve) dréncsőhálózat épült ki. A drénvizek befogadója a holtág. A drénvizeket a holtágba a csatorna végszelvényében megkezdett – de be nem fejezett üzemen kívüli – szivattyúegységnek kellett volna a holtágba emelni.

1981-től a megépült kísérleti szennyvíztisztító telep tisztított vizének befogadója a holtág. Az 1994-től nem vezetnek tisztított szennyvizet a holtágba.

1986-ban fejlesztési terv készült  a holtág teljes átalakítására. Versenypályát és további üdülőterületeket terveztek a holtágra. Ebből a tervből a magas beruházási költségek miatt napjainkig új létesítmények nem épültek.

A holtág rehabilitációs irányelveknek megfelelő tervezés és a munkák első része (tiszai vízpótlás, az 1. holtág szakasz rehabilitációja) 1997-2001 között valósult meg. 

(vissza)